Tömések

A fogászatban a tömés azt a művelet, amelynek során különböző anyagoknak a  fogba helyezésével helyreállítjuk a sérült fogat. A fog tömés szükségessége fogszuvasodás vagy valamilyen trauma következtében merül fel.

Egy tömés alapvetően kétféle technikával készülhet:

• az egyik, a direkt tömés, amikor képlékeny állapotban viszik be az üregbe az anyagot, amely ott köt meg, és így válik belőle tömés. Ez lehet „hagyományos” amalgám tömés, amely szobahőmérsékleten szilárduló fémötvözetből készül, vagy lehet  fehér tömés, amely egy a fog természetes színét hűen visszaadó „műanyag”/porcelán keverék, és fénypolimerizációs lámpával tesszük keménnyé

• a másik, az indirekt tömés, amikor a szájüregen kívül készül el a tömés, és szilárd állapotban kerül az üregbe. Az inlay (betét) olyan tömés, amelyet a fogorvos által a preparált fogról készített lenyomat alápján fogtechnikus álít elő fogtechnikai laborban. Az inlay tömés anyaga lehet műanyag, porcelán vagy arany. A fogtechnikus megformázza a fog hiányzó részét, majd a fogorvos beragasztja a fog előkészített üregébe. A hiányzó rész ezáltal a tömés által tökéletesen pótolható, és mivel fogtechnikai laboratóriumban készül, így jobban kialakítható az eredetihez hasonló rágófelszín. A nagy kiterjedésű amalgám tömés cseréjére is ez a módszer a legalkalmasabb.

A tömések zöme direkt technikával készül, egyszerűbb kivitelezhetősége és kisebb időigénye miatt. Az indirekt technikát (azaz betét készítését) főleg nagy kiterjedésű rágófelszíni üregek esetén használják, mivel ezek inkább biztosítják a jobb ellenállást a megmaradt fogszövetek számára.

A tömőanyag megszilárdulása után a tömés megfelelő kialakításához a fölösleget el kell távolítani és a tömés felszínét simára kell csiszolni. A fölösleg a beteget rágás közben zavarná, míg az érdes felszín a lepedék megtapadásának kedvezne. Különösen fontos a tömés széleinek a kidolgozása, mert ha a tömés és az üreg falai közt rés van, a baktériumok újra behatolhatnak az üregbe és másodlagos szuvasodást okoznak.